Péntek délután van. Épp itthon ülök. Este egyik haverommal megyünk billiárdozni. Hosszú hetek, hónapok óta végre kimozdulok itthonról. Az utóbbi időben sikerült olyan mélyre süllyednem lelkileg, amilyen mélységet korábban el se tudtam képzelni. Már az is csoda, hogy megyek valahova, és az nem az egyetem vagy az iroda, esetleg nővérem háza. Elfelejtettem élni. Olyan boldogtalan voltam az utóbbi időben, hogy teljesen bezárkóztam. Szépen lassan elhatalmasodott rajtam ez az egész. Először, amikor tavaly nyáron elszállt minden reményem az aktuális szerelmemnél, majd ebből áttevődött az egyetemre is, és végül semmiben nem találtam örömöt. De talán most jobbra fordulnak a dolgok. Ha nem segít senki, akkor egyedül mászok ki belőle. Ez így elég kusza lett. Egyelőre ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.